a kolozsvári maraton...

nekem szombat este kezdődött el. Arankánál aludtam. És este mielőtt lefeküdtünk az egész családnak kiosztottam a feladatot, hogy imádkozzon a másnapi jó időért.
Reggel ahogy kiléptünk a a tavaszba a szél ugyan csípett kissé, de érezhető volt, hogy Isten velünk lesz egész nap...
A Szent-Mihály téren találkoztunk Júliával és Mikivel, meg a 2 nagyobbik lányukkal. Aztán nemsokkal a rajt előtt Attila is megjelent...
Az indulás volt a második legszebb pillanat... amikor másodpercekkel az indulás előtt mindenki próbált arra gondolni, hogy mi lesz... látszott a feszültség az arcotokon. Hogy már indulnátok...
... és aztán a rajt!
Az első kör után ez volt az érkezési sorrend: Aranka, Attila, Miki. Júlia már, mint 1 komoly csapattag, tudta mikorra kell visszaérni félidőben. Aztán utána kint álltunk a második kör végéig. Közben megérkezett Timi is Abigéllel.

A hivatalos eredmények szerint így érkeztetek be: Aranka - 1:48:36, Miki - 1:53:54, Attila - 2:01:37.
Szóval hősök vagytok! :)

Nekem már csak ezért is megérte ott lenni... és a motiváció amit kaptam. A 6 km-t lekocogtam. 4-5 percet késtem ahhoz képest, amennyire terveztem magamat. De élmény volt. Életemben először volt rajtam sárga színű póló. Remélem, hogy talán utoljára...

Ezután se feledjétek a célt, hogy az ember mindig magához képest kell javuljon... és a Tökéletestől kell kérnie a kegyelmet: Jézustól.

Kitartás! És Aranka, te nehogy feladd! Ma olvastam az egyik futóblogon, hogy az egyik nő a kilencedik félmaratonja után szaladt 1,40 körüli időt...

erzsi

2011 április 11